A Nobel-bizottság úgy döntött, hogy 2012-ben az Európai Unió kapja a Nobel-békedíjat. Bár egyesek szerint ez inkább tréfás, valójában komoly, indokolt és jól időzített döntésről van szó, amire ráadásul mi, magyarok is büszkék lehetünk.

A történelmi látásmód totális hiányáról árulkodik, ha valaki teljesen természetesnek veszi, hogy csupán hat évvel az emberiség történelmének legvéresebb konfliktusa, a második világháború után, a korábban 70 év alatt három alkalommal egymásnak eső franciák és németek megállapodtak abban, hogy egyesítik (a hadiipar alapjául szolgáló) szén- és acéltermelésüket. Mindezt azzal a deklarált céllal, hogy megakadályozzák egy újabb háború kitörését.

Nehéz nem rendkívülinek mondani azt, hogy a csak az EU jelenlegi tagállamaiban közel 20 millió áldozattal járó világégés után 12 évvel hat – a korábbi évtizedekben több különböző formációban is egymást irtó – ország döntött úgy, hogy a korábbi háborús ellenségek tiltott termékeit nem hogy beengedik egymás területére, de mindezt idővel vámmentesen, sőt azonos kereskedelmi feltételek mellett teszik.

Nem nevezhető komolytalannak, hogy fél évszázaddal azután, hogy szovjet tankok gurultak Budapest utcáin, a korábban vasfüggönnyel kettészakított kontinens újra egyesült.

Viszonylag védhetőnek tűnik Nobel-békedíjat adni egy olyan együttműködésnek, amely a történelemben példátlan módon, az együttműködő államok önkéntes döntése alapján kétezer éve a leghosszabb ideje tartó békét hozta el Európában. (Kivétel ez alól a délszláv háborúk, amelyek megakadályozására az EU-nak nem volt felhatalmazása.)

Az európai integrációs alapgondolat egyszerű: jóval kisebb az esélye, hogy két ország egymásnak esik, ha egymás termékeit vásárolják, egymás országában dolgoznak és vezetőik közösen döntenek egy csomó kérdésben. A gondolat egyszerű, megvalósítása nehézkes: folyamatos egyeztetéseket, állandó kompromisszumokat igényel. Több mint 60 év alatt mégis 27 ország döntött úgy, hogy csatlatkozik az európai békeprojekthez, és a béke érdekében tovább mélyíti az együttműködést.

Az ajtóban pedig továbbra is sorban állnak azok, akik országuk teljes gazdasági és intézményi átalakítását vállalva, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok alapvető értékeit elfogadva szeretnénenk klubtagok lenni. Kevés hatékonyabb módja van ezen értékek békés terjesztésének a környező – nem olyan régen még akár egymással háborúzó – országok között, mint az EU bővítése. A világ legjelentősebb humanitárius segélyezőjeként pedig az EU ugyanezen értékeket közvetíti szélesebb körben is.

A Nobel-békedíj fontos üzenet egy olyan időben, amikor a gazdasági nehézségek, és az azokra felhatalmazás hiányában egyelőre csak korlátozott megoldást kínálni képes EU társadalmi támogatottsága sok tagállamban csökken, és sokan a bezárkózásban, a nemzetállamokhoz való visszatérésben, a szélsőséges politikai erőkben vélik látni a kiutat. Nem árt ilyenkor emlékeztetni az európaiakat, hogy mit veszíthetnek, ha az európai projekt elbukik.

A díj nekünk, magyaroknak is jár. 2003-ban felismertük, hogy szuverenitásunk megosztása nemzeti érdek. Nem csak azért, mert tagságunk valójában jelentős mozgástérbővüléssel járt, hanem azért is mert a legfontosabb nemzeti érdek a béke garanciája. Ezért joggal lehetünk büszkék, hogy 2012-ben 10 millió Nobel-békedíjas országa lettünk.