Úgy tűnik, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium aktívan segédkezett abban, hogy a nagy magyarországi áruházláncok között csökkenjen a verseny a dinnyeértékesítés piacán. Az államtitkár legutóbbi nyilatkozata, miszerint „csak arra kérték a nagy üzletláncokat, hogy ebben az évben is a tavalyihoz hasonló árban indítsák és fejezzék be a dinnye értékesítést, és külföldről ne vásároljanak”, ezen nem változtat. A „tavalyi árra” való hivatkozás és a külföldi forrás kizárása ugyanúgy súlyosan versenykorlátozó, mintha fix értékesítési árakat javasoltak volna.
Amennyiben az áruházláncok közötti, a dinnye értékesítési árára vonatkozó megállapodást a Vidékfejlesztési Minisztérium valóban előírta vagy elősegítette, akkor ezzel Magyarország megsértette az uniós alapszerződést. Az Európai Bíróság számos alkalommal (például itt) kimondta, hogy tagállamok nem írhatják elő, de még csak nem is támogathatják a piaci szereplők közötti versenykorlátozó megállapodásokat. Az ilyen jogsértés akár az Európai Bíróság által a magyar állammal szemben kiszabott bírsággal, akár a magyar bíróságok által a magyar állammal szemben megítélt kártérítésekkel is végződhet. Mindkét esetben a magyar adófizetők állják a cehhet.
A szigorúnak tűnő – és a Magyarország által elfogadott – szabályok mögött nem „idegen érdekek”, „piaci fetisizmus” vagy „dogmatikus megközelítés” áll, hanem az az uniós tagállamok által osztott meggyőződés, hogy a kartell káros. Káros a fogyasztóknak, mert többet kell fizetniük és rosszabb minőségű terméket kapnak. Káros az államnak, mert a verseny korlátozása csökkenti a gazdasági növekedést. Sőt, középtávon még a kartellezőnek is káros: a legtöbb kartell pár éven belül összeomlik, és ilyenkor szembesülnek azzal a kartellezők, hogy a kartell miatt évekig elhalasztott fejlesztések hiányában már nem tudnak versenyezni egy kartell nélküli piacon, és ezért hamar tönkremennek. Ezért indokolt, hogy jogszabályok tiltsák mind a kartellt, mind a kartellt támogató állami intézkedéseket.
Az elméletet a tapasztalat többször visszaigazolta. Például az európai távközlési és légiközlekedési piacok megnyitása a verseny előtt egyszerre eredményezte az árak jelentős csökkenését, a foglalkoztatás növekedését és ezen ágazatok növekvő hozzájárulását az európai gazdasági növekedéshez. Az uniós tagállamok belátták, hogy ezeken a piacokon nincsen értelme fenntartani azokat az állami szabályokat, amelyek korlátozták a versenyt.
Magyarországon ezzel ellentétes tendencia látszik kibontakozni: a „dinnyekartell” jól illeszkedik azon elfogadott vagy tervezett kormányzati és önkormányzati intézkedések sorába, amelyek közös jellemzője a verseny korlátozása (lásd patikák, taxik, szelektív hulladékgyűjtés, dohányforgalmazás, étkezési csekkek, stb). Sajnálatos módon a Gazdasági Versenyhivatal - részben hatáskör hiányában - eddig nem tudta betölteni azt az ún. „versenypártolási” funkcióját, amelyen keresztül jobb belátásra bírná a fenti intézkedések kiötlőit.
Nehezen érthető, hogy egy olyan ország, amely nagyon komoly növekedési gondokkal küzd, és amelynek államadóssága nem teszi lehetővé a gazdaság költségvetési eszközökkel történő serkentését, miért fosztja meg magát sorozatosan egy olyan hatékony növekedési eszköztől, mint a piaci verseny.
Utolsó kommentek