A magyar közéletben javában zajlik a vita, hogy eredményes-e a kormányzat által következetesen "unortodoxnak" nevezett gazdaságpolitika. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy 2012 őszén továbbra is igaz-e ez a jelző a magyar gazdaságpolitikára.

A 2010-es kormányváltást követően bejelentett államháztartásihiány-növelés ötlete valóban unortodoxnak hatott egy olyan időszakban, amikor a piacokat az éppen kibontakozó európai adósságválság ijesztegette. A hiánynövelésen alapuló gazdaságélénkítés koncepciója azonban – európai uniós nyomásra – hamar megváltozott. Mára pedig a magyar gazdaságpolitikát az európai fősodorhoz igazodva a szigorú költségvetési fegyelem jellemzi: a kormány által készített 2012-es konvergenciaprogram mind az idei, mind a következő évekre a GDP 3%-a alatti, és fokozatosan csökkenő államháztartási hiánnyal számol.

Az uniós tagállamoknak olyannyira tetszett az idén aktualizált konvergenciaprogramban ígért ortodox, szigorú költségvetési politika, hogy ennek hatására idén júniusban meg is szüntették a Magyarországnak járó kohéziós pénzek korábbi felfüggesztését. Ez még akkor is igaz, ha az Európai Bizottság szerint további fiskális intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy az ígért hiányszámok teljesüljenek.

A hiány tartását célzó eddigi intézkedések között szép számmal találunk olyanokat, amelyeket az OECD vagy az uniós intézmények meleg szívvel ajánlanak az országoknak. Az ÁFA-kulcs emelése, a jövedéki adó emelése, a munkaerőpiacra való visszatérést ösztönző juttatáscsökkentések vagy a költségvetési kiadások csökkenésével járó strukturális átalakítások az egészségügy területén mind az uniós intézmények által javasolt válságkezelési irányhoz igazodnak. Semmi unortodox nincs ezekben, a köznyelvben legtöbbször megszorításnak nevezett, és számos uniós tagállam által alkalmazott intézkedésekben.

Szintén nem tekinthető önmagában unortodoxnak egyes ágazatok fokozott adóztatása. Pont az Európai Bizottság tett 2011 szeptemberében javaslatot arra, hogy az Európai Unióban tranzakciós adót vessenek ki a pénzügyi szektorra, mivel ez az ágazat volt "a válság egyik fő okozója", és így lehet biztosítani, hogy "az ágazat tisztességes módon hozzájáruljon az állami költségvetésekhez". A Magyarországon bevezetendő pénzügyi tranzakciós illeték miatt sem azért indít várhatóan kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság, mert nem illik az ágazatot fokozottan adóztatni, hanem mert az az MNB egyes műveleteire is vonatkozna, és ezért sértené a jegybank függetlenségét.

Az ortodox válságkezeléstől nem térnek el érdemben ezek az intézkedések, függetlenül attól, hogy közülük egyesek gazdaságpolitikai hasznossága, fenntarthatósága és/vagy társadalmi igazságossága esetleg vitatott.

Ugyanakkor kétség kívül unortodoxok azok az intézkedések, amelyek a piacgazdaság alapjait támadják, korábbi versenypiacokon állami monopóliumokat hoznak létre valamint az állami vagy a kormányzathoz közeli cégeknek az adófizetők pénzéből, a fogyasztók kárára és a gazdasági növekedés rovására mesterséges versenyelőnyöket teremtenek. Szintén unortodox gazdaságpolitikai megoldás a jogszabályi környezet gyakori és kiszámíthatatlan változtatása, valamint a piacok bizonytalanságban tartása, hogy honnan és milyen feltételekkel fogja az ország az adósságait finanszírozni.

A mai magyar gazdaságpolitika csak részben unortodox. Eredményességét viszont pont az unortodox elemek csökkentik.