Az újabb Matolcsy-csomag tíz pontos intézkedési tervének egyik elemeként „a kormány 15%-ról 5%-ra csökkenti az uniós pályázatok hazai társfinanszírozását”. Azt már mások leírták, hogy az intézkedés elsősorban rövid távú költségvetési célokat szolgál. Szintén rövidtávon akár még javíthatja is az uniós pénzek mennyiségi felhasználását. Ugyanakkor Magyarországon továbbra is kevés szó esik arról, hogy valójában használnak-e ezek a pénzek.
Magyarország az EU-s pénzek egyik fő kedvezményezettje. 2007 és 2013 között 24,5 milliárd euró (kb. 8500 milliárd forint) felzárkóztatási támogatás áll az ország rendelkezésére. A hazai társfinanszírozással együtt, ez a teljes közberuházások több mint 90 %-át teszi ki ma Magyarországon, ami a legmagasabb az EU-ban.
De vajon tényleg arra fordítjuk-e a tetemes összeget, amire kellene? Turisztikai látványberuházásokra vagy inkább hosszú évekig halogatott strukturális átalakításokra, az infrastruktúrális és innovációs hátrány leküzdésére, és a gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtésére költjük el a pénzt?
Az elmúlt években az uniós pénzek csupán mintegy 6 %-át fordítottuk kutatás-fejlesztésre és innovációra (míg a csehek a pénzek több mint 16 %-át), és alig 9 %-át vállalkozásfejlesztésre; míg turizmusra és városfejlesztésre együttesen 16 % jutott. Legtöbbet környezeti és közlekedés-beruházásokra költünk, beleértve a 4-es metró vagy a debreceni 2-es villamos vitatott projektjeit. Továbbra is megoldatlan ugyanakkor a Liszt Ferenc repülőtér vasúti összeköttetése, amely egy nemzetközi főváros esetében alapvető jelentőséggel bír. Strukturális átalakításokra (pl. közigazgatási reform, nagy ellátórendszerek reformjának ösztönzése) marginális összegeket fordítunk.
A helyzeten lehet javítani. Van lehetőség forrás-átcsoportosításra, illetve hamarosan indul az új költségvetési periódus is. Egyes beruházástípusok, például kutatás és technológiai fejlesztés, innováció vagy a vállalkozások működését támogató infrastruktúra-beruházások jobban élénkítik a gazdaságot. Sikeresebbek lesznek a kis- és közepes méretű vállalkozásokat célzó támogatások, ha azokat innovatív tevékenységekre fordítják és ha kedvezőbb az üzleti környezet. Jobban hasznosul az egészségügyi infrastrukturális beruházás, ha a fejlesztés fenntartható, és hozzájárul az egészségügyben az elmúlt húsz évben elmaradt struktúraváltáshoz.
Az uniós pénzek JOBB (és nem nagyobb mennyiségben történő) felhasználása azért is fontos, mert az EU-ban egyre kevesebben tekintik jótékonykodásnak a gazdaságilag fejletlenebb országok támogatását. Egyre elfogadottabb az a nézet, hogy a kohéziós pénzeket sokkal inkább a válságból való kilábalásra, konkrétan a növekedés és foglalkoztatás elősegítésére kéne fordítani.
Uniós szinten jelenleg zajlik a vita az EU következő (2014-2020-as) költségvetéséről és az új támogatási szabályokról. Az Európai Bizottság által javasolt 316 milliárd eurós kohéziós csomagot várhatóan valamelyest csökkentik a nettó befizető országok nyomására. Valószínűsíthető az is, hogy szigorodni fog a pénzek lehívásának feltételrendszere, mivel több tagállamban a források növekedésre, versenyképességre, foglalkoztatásra gyakorolt hatása elmaradt a várakozásoktól. Nincs kizárva, hogy valamennyi felzárkóztatási pénz lehívását makrogazdasági, stratégiai, jogszabályi és intézményi keretek meglétéhez fogják kötni. (A kohéziós pénzek kapcsán ezt már volt szerencsénk megtapasztalni, amikor idén márciusban a költségvetési hiány csökkentése terén elmaradt lépésekért felfüggesztették a Magyarországnak járó pénzeket.)
Magyarország azonban még így is komoly fejlesztési pénzre számíthat. Hogy pontosan mennyire, az jórészt attól fog függeni, hogy az elkövetkező hetekben érvelése során milyen, az uniós pénzeknek köszönhető gazdasági és társadalmi eredményeket tud felmutatni, mennyiben helyezi előtérbe a gazdasági növekedést és az uniós pénzek valódi hasznosulását és milyen konkrét tervekkel rendelkezik a 2014-2020-as időszak forrásainak felhasználására.
Utolsó kommentek